Álomszövő Pendula

Mottó: „Alles ist ein Marchen” (Novalis)

Szász Ilona meseíró, bábszínházi dramaturg. Budapesten született. 1976-ban végzett az ELTE magyar-könyvtár-esztétika szakán. Sokáig gyermekkönyvtárosként dolgozott.  Közben bábozást tanult, így közel került a bábszínház világához, ahol forgatókönyv- és mesejátékíróként is kipróbálhatta magát. Három gyönyörű mesekönyv szerzője: A mindentvarró tű (General Press, ill. Szegedi Katalin), Cókmók, a morgolódó szekrénymanó (General Press, ill. Gyöngyösi Adrienn), és az idén megjelent Álomszövő Pendula (Naphegy kiadó, ill. Szegedi Katalin).

Szász Ilona a tőle megszokott közvetlen hanggal indítja a történetet: „Valamikor réges-régen, dédanyáink idejében…” Tekinthetjük akár a szerző védjegyének is, hiszen mindhárom meséjét ezzel a kezdőformulával indítja, mely egy távoli, mégis ismerős világba invitálja az olvasót. Nem nehéz kitalálni, milyen célzatosság rejlik e mögött a mondat mögött. A valóság illúzióját szeretné kelteni az olvasóban. A valóság meseivé tételének szándéka abból a kettősségből fakad, mely áthatja az egész történetmondást: a korhű alakokat felvonultató, a környezet valóságos, korhű ábrázolása elegyedik  klasszikus mesemondói hagyományokkal.

A szerző írói stílusának másik sajátos vonása az a közvetlen hang, mellyel a gyerekeket megszólítja: „Ha szót fogadtok, és gyorsan a paplan alá bújtok, elmesélem markoláb történetét”, „Ha most azonnal nem bújtok be a dunyha alá, hanem tovább rosszalkodtok, akkor majd elvisz benneteket a bakucs…” vagy a mese végén „Most hunyjátok le a szemeteket, mert a tündér megszőtte a ti álmotokat is.” Ez nemcsak formai szempontból lényeges, hisz keretbe zárja a történetet, hanem lélektani alapja van: a mesei attitűd kialakításában, a ráhangolódásban segíti a kis mesehallgatót. Mindez a nagy mesemondói tapasztalatról tanúskodik.

Pendula története azt igazolja, hogy a mese az emberi élet epikuma, mely az emberi logikán túl más formát tud adni a létezésnek. Egy olyan világ felismerése áll mögötte, ahol nincsenek határok, amiket át ne lehetne törni, nincs véletlen és hiba, amelyik jóvátehetetlen ne volna. Nincs ledönthetetlen korlát, nincs rossz vég, nincs leküzdhetetlen akadály. Ezekből a lehetőségekből választja ki a mese írója azt, ami korrekciója az emberi életnek. Pendula álmodozásait, a képzeletben vetett hitét, fantáziaszülte meséit édesanyja, Kalapos Marie elítéli, de a mese végkifejletében belátja, mily fontos eleme ez a mindennapi életnek. Szász Ilona olyan főhőst formáz Pendula alakjában, melyet saját világképe alapján gyúr össze. A hit, a szeretet, a jóság, a találékonyság, a képzelet és a fantázia az, ami mindig elmozdítja az emberi sorsokat egy élhetőbb világ, életsors felé – üzeni a főhős által a mese szerzője.

Pendula és Füstfaragó Jakab, Kalapos Marie és Kaptafa Tónió egymásra találása,  akárcsak Málika és Cérnácska Szabócska boldog házassága A mindentvarró tű című mese végén ugyanazt az optimizmust példázza, mint ami klasszikus tündérmesék boldog végkifejletének alapvető funkciója: az ember igazságba vetett hitének, pozitív  világfelfogásának kifejezése. És ez nem más, mint a mesevilág irodalmi megformázásának művészi célja. Ezért kell elpusztulnia Cápafogó Konrádnak (A mindentvarró tű), a gonosznak, és ezért kell megjavulnia Álomrabló Markolábnak az Álomszövő Pendulában. A rend helyre áll, mert a rendnek győznie kell a káosz felett, a jónak a gonosz felett.

Szász Ilona meséje a klasszikus mesék megszokott tartalmi, szerkezeti modelljére épül. A szereplők és minden más mesei elem a tündérmesékre jellemző hagyományos funkciók szerint működik. Ezt a kétpólusú világot a szerző egyéni képzelete teremtette múlt század eleji világ öleli körbe, világ, mely a realitás képzetét sugallja. És ez ismét egy sajátos jellemzője Szász Ilona meséinek: a mese történeti szálát egy részletekre figyelő, a korhű leírás, hangulatos bemutatás kíséri, mely kitér a régi ruházat, a viselet, bizonyos foglalkozások, terek, épületek bemutatására. Az adott kor tárgyi megjelenítésében, a leírások, ábrázolások megelevenítésében kétségtelenül nagy szerep jut az illusztrációknak. Szegedi Katalin szemein keresztül látjuk a szerző által elképzelt világot. A részletes és hangulatos szegedikatalinos illusztrációk, ahogy már tőle megszoktuk, leheletfinom, érzékletes és gazdag lenyomatát képezik ennek a mesei világnak. Meseíró és illusztrátor kétségtelenül összeillenek, egymást kölcsönösen inspirálják ebben az értékalkotó, meseteremtő művészi munkában.