Sikó-Barabási Eszter
a Bihar megyei Szalárdon született 1981-ben, Sepsiszentgyörgyön nevelkedett.
Kolozsváron végzett a Babes-Bolyai Tudományegyetem Pedagógia-angol szakán
(2004), majd a Filozófia Karon államvizsgázott (2005). Tanítónőként dolgozott,
négy évig Kolozsváron, két évig Sepsiszentgyörgyön. Írói munkásságára hatással
volt a munkája: a gyerekek számára mesejátékokat írt. Négy éve nem tanít: három
gyermekét neveli. Közel ötven mesét vetett papírra az utóbbi években,
novembertől pedig a sajtóban is dolgozik: az Erdélyi Naplóban kéthetente
jelenik meg az Anyaölben című rovata.
Különös
gyöngédség és érzékenység lengi körül az elsőkötetes Sikó-Barabási Eszter
meséit. Hangja néhol Hervay Gizellára emlékeztet, a mesék líraisága, az,
ahogyan a hétköznapi tárgyakat életre kelti Andersen meseírói stílusával
rokonítja meséit, és van bennük egyfajta egyedi báj, kedvesség, sajátos hang és
szemléletmód, mely az írónő egyéni stílusára vallanak.
A
mesék történéseit a szerző gyerekkori élményei, valamint saját gyermekei
világából fakadnak. Tulajdonképpen a saját gyermekei késztetik arra, hogy újra
átélje egykori gyermeki mivoltát. Ezt a feltételezésünket igazolta maga a
szerző is a könyv marosvásárhelyi bemutatóján tett vallomásával: „Ezt a
kötetet, tulajdonképpen, negyedik gyermekemnek tekintem, hiszen azokból az
érzésekből, gondolatokból, ötletekből, eseményekből és tapasztalatokból
születtek, melyeket gyermekeim születésével és növekedésével párhuzamosan
élhettem meg.”
A
Kabátvigasz, gombszomor című kötetben 15 mesét olvashatunk, mindegyik kacéran kétrétegű,
azaz a gyermeki világ, a hétköznapokban rejtőző apró csodák és örömök közös
felfedezésére hív gyermeket, felnőttet egyaránt. Hétköznapokból, a minket körülvevő hétköznapi
tárgyak történéseiből, a családi élet egyszerű örömeiből táplálkoznak ezek a
mesék, de átívelnek a valóságon túli világba, oda, ahol a csodák történnek.
Gyermeki világkép és gyermeki világlátás érvényesül a narrátor
történetmondásában, mintegy követve az óvodáskorú gyermek gondolkodására oly
jellemző animisztikus, mágikus világszemléletet. Ez rokonítja az Erdélyben oly
népszerű Hervay-féle Kobak-mesékkel a kötetet.
A
mesék tematikailag és tartalmilag is valóságközeliek, földközeliek, ott
történnek, ahol a gyermekek otthon érzik magukat. Ez a gyermekvilág azonban
olyannyira valósághű, annyira hiteles, hogy a gyerekolvasó a szerző hangjából
nem a mindentudó felnőttet hallja ki, hanem a gyermek által megélt valóságot.
A
kötet első meséjében Rémusszal, az elsőre ijesztő bogárra hasonlító fekete
gombbal, Sztaniollal, az apró vasgombbal és Fehérkével, az inggombbal
ismerkedik meg, akik mind a gombosdoboz fenekéről kerülnek elő, és válnak Samu
kedves játéktársaivá. A család többi tagja is részese a történetnek, így
például anya, aki szinte szabólőrinces felismeréssel hajol le gyermekeihez
játszani ebbe a Samu teremtette csodálatos gyermekvilágba, apa, aki néha
rácsodálkozik ezekre a kis csodákra, és ott látjuk a kis tipegő Sárát is, Samu
kistestvérét is a történetben, aki csodálkozva szemléli anya és testvére
szívmelengető játékát. A szerző világot teremt. Gyermeki képzelettel. Gyermeki
világképpel. Milyen is ez a gyermeki világ? Sikó-Barabási Eszter meséiből
kiolvashatjuk: ebben a világban gombok énekelnek búgócsiga hangján (Rémusz, a fagomb), a tócsa arra jó,
hogy a kis szilva tükörnek használja, és a szél váratlan vendégként érkezik (Lila mese), a virág úgy hálálja meg a
gondoskodást, hogy gazdája szeme színéhez illeszkedik (Sárivirág), a fa arrébblép pár arasznyit, hogy az ágain rekedt cica
átléphessen a párkányra. Olyan világ ez, amelyben a Veszekedés csúnya szörnyetegét
képesek vagyunk elűzni otthonunkból (Taszajtós
mese), melyben a porkandúrok hada és zsebpiszkok nemzetsége kel ádáz
csatára, Szösztakovics, Szösz Ödön és Pihánder vezetésével (Szöszmöszök között), melyben egy gyermekrajz segít egy kopott
hintaszéknek régi vágyának valóra váltásában (Sára meg a hintaló), melyben
nem furcsa az sem, ha a gőzölgő lekvárból váratlan vendég érkezik, Edgár, a Lek
vár királya személyében (Lekvár). Érdekes
világ ez, melyben Jónás, a kíváncsi nagy lábujj folyton kikukucskál a
barlangjából (Jónás, a kíváncsi…), a
lépcsőmászáskor megszámlált farkasok meg nyulak megelevenednek (Lépcsőmászó), sapkamacskák
telepednek a gyermekek fejére az emberi szokások tanulmányozása végett (A sapkamacska). Olyan világ ez, melyet
valóságos királyfik és királylányok népesítenek be (Álruhások), beszélő és cselekvő tárgyak tesznek otthonossá (Bújócska, Az ábrándos bárányfelhő, A
hólegény, A kék kabát). Samu és Sári, a két kisgyerek, akik által a szerző
megeleveníti ezt a világot egyszerű, hétköznapi gyerekek, akikkel könnyen
azonosul a mindenkori gyerekolvasó is.
A
könyv tavaly, őszutón jelent meg a kolozsvári Koinónia Kiadó gondozásában.
Hisszük, hogy a most induló tehetséges szerző egyéni hangvételű meséivel tovább
gazdagítja a kortárs gyermekirodalmunk jelenét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése