2017. március 11., szombat

2017. március 7., kedd

Klasszikus és kortárs művek az olvasás szolgálatában

Mikor és hogyan alapozzuk meg a kisgyerek életében az olvasóvá nevelést? Melyek az olvasóvá nevelés szakaszai? Hogyan teremtjük meg az óvodai irodalomhallgatással az olvasóvá válás feltételeit? Milyen módszerek állnak a tanító rendelkezésére, hogy intézményes keretek között felkeltse a tanulókban az olvasás iránti vágyat? Hogyan lehet megszerettetni az olvasást az iskolán kívüli tevékenységekkel? Milyen könyveket ajánljon a tanító II, III és IV. osztályban? Klasszikus és kortárs művek az olvasás szolgálatában címmel tartok előadást a kolozsvári BBTE Pedagógia és alkalmazott didaktika intézetében március 10-én.
Szeretettel várok minden érdeklődőt!

2017. február 23., csütörtök

Gyermekirodalom és olvasóvá nevelés


A korszerű irodalmi és kulturális szemléletnek köszönhetően ma elfogadott tény, hogy a gyermekirodalom irodalmunknak, nemzeti kultúránknak nem kiszolgálója, hanem szerves részét képezi, nem marginális része, hanem presztízsértékkel rendelkező jelentős szelete. A gyermekirodalom magán viseli nemzeti irodalmunk jellegzetességeit, ezáltal válik irodalmi hagyományaink hordozójává. Mivel tematikájában és művészi eszközeiben figyelembe veszi a gyermekek életkori sajátosságait, nagymértékben hozzájárul a gyerekek irodalmi műveltségének megalapozásához. Kellő szakmai hozzáértéssel az esztétikai és erkölcsi nevelés eszközévé válhat a tanító kezében. Közismert tény, hogy kisgyermek anyanyelvi és személyiségfejlődésének alakulásában a mese, a meseélménynek milyen óriási szerepe van. A mesepedagógia klasszikusának, Bruno Bettelheimnak ma is megszívlelendő tanácsaival egyetértve vallom, hogy a jó mese, a személyes és rendszeres mesemondás semmi mással nem pótolható „…mert a mese elemei, fordulatai egybeesnek gyermeki gondolkodásmódjukkal, képzeletük sémáival”[i]. Mindaz, ami a mese révén a gyermek személyiségébe beépül, az anyanyelvi kompetencia elemei, szövegértés, szókincsbővülés a belső képalkotás kialakulása – ezen keresztül a gyermekkori feszültségek elaborációjának esélyei, a szocializációs képesség fejlődése stb. mind megannyi érv amellett, hogy mind az óvodapedagógia, mind pedig a család a jelenleginél is nagyobb figyelmet tulajdonítson a mindennapi mesemondásnak, a közös meseélmény megteremtésének. Mindez –  Bettelheim, vagy a kortárs Vekerdy Tamás gyermekpszichológus gondolatait idézve – csak akkor hatékony, ha a mesélő szülő és óvodapedagógus érzelmileg, szellemileg is kongruens azonosságot vállal ezzel a tevékenységgel, és a lehetőségek szerint a felolvasást a szabad meséléssel egészíti ki. Míg a klasszikus meseirodalommal a hallgatóink a gyermekirodalom tantárgy által ismerkednek meg, addig a mesék feldolgozásához javasolt tevékenységeket, foglalkozásformákat, módszereket, eljárásokat a tantárgy-pedagógiai órák keretén belül sajátíthatják el. Az olvasóvá nevelés kérdése interdiszciplináris feladat. A fent említett tantárgyak tanulmányozása ad alkalmat hallgatóinknak, hogy megfelelő ajánlásokat kapjanak a mese- és verskiválasztás szempontjaihoz. Hiszen az olvasóvá nevelés megalapozásának folyamatában igen fontos az életkornak megfelelő olvasnivaló megválasztása, és ezen belül is érdemes figyelni a gyermekek eltérő érdeklődésére, ugyanis a mese csak akkor tölti be minden gyerek életében személyiségfejlesztő szerepét, ha figyelembe vesszük egyéni világképét, lelki történéseit, egyéni sajátosságait. Így kapcsolódik a differenciáló pedagógia, mint tantárgy a pedagógusjelöltek az olvasóvá nevelésre való felkészítésében.

Gyermekirodalom  - gyermekirodalmi műveltség
A címben foglalt témát az irodalmi műveltség felől is meg lehet közelíteni. A kortárs gyermekirodalom magán viseli, együtt halad a legújabb irodalmi irányzatokkal. Éppen ezért a kortárs költészet, korunk irodalmi tendenciáinak ismerete nélkül lehetetlen a jövő pedagógusai számára azokat a kortárs gyermekirodalmi alkotókat és azok alkotásait ismertetni, megszerettetni a mai gyerekekkel, akik a napjaink irodalmának fő vonulatát képezik. A kortárs irodalomban való tájékozottság, a klasszikus irodalmi műveltséggel karöltve alapfeltétele a kortárs gyermekirodalmi alkotások gyermekek felé való továbbításának. Mindez megköveteli, hogy a tanítóképzőkben a gyermekirodalmat párhuzamosan oktassuk a korunk irodalmával, mint ahogy egyetemünkön pár éve így is folyik. Olyan kortárs szerzők, mint Laczfi János, Tóth Krisztina, Kiss Ottó, Varró Dániel, Kukorelly Endre, Szabó T. Anna, az erdélyiek közül László Noémi, Kovács András Ferenc, Balázs Imre József, Fekete Vince új, klasszikus irodalmunktól kissé eltérő, a kanonizált irodalmunk sajátosságait, értékeit mégis valamilyen módon továbbvivő, a mai gyerekolvasó igényeihez közel álló, ahhoz igazodó „friss” költészet van kialakulóban korunk gyermekirodalmában. A 2007-ben megjelent Friss tinta! című mai magyar gyermekvers antológia, majd az idén megjelent Aranysityak című gyermekverskötet (mely a legújabb kortárs magyar gyermekverseket rostálja egy gyűjteményes kötetbe) népszerűsége is igazolja a mai gyermekek új versek iránti fogékonyságát, és egy új generáció felismerését, miszerint ez a költészet róluk, nekik és értük szól, olyan sajátosan mai problémákat, kérdéseket és gondolatokat hall vissza ezekből az alkotásokból a mai gyerek, melyeket magáénak tud érezni. Így válik a ma felnövekvő generáció az irodalom befogadójává. Ha olyan műveket, verseket kínálunk fel nekik, amelyek megszólítják. Mi, akik a klasszikus gyermekirodalmi alkotásokon nőttünk fel talán idegenkedve olvassuk ezeket az alkotásokat, de a mai magyar gyermekirodalom ismerete nélkül elképzelhetetlen egy ma kikerülő pedagógus számára a fiatal generáció olvasóvá nevelése. 
Mindez nem zárja ki a klasszikus meseirodalomban való jártasság megszerzését, hiszen a Bettelheimi-felfogás alapján, igazán csak a klasszikus meseirodalom darabjai, vagyis a klasszikus értelemben vett mesék (valódi vagy tündérmesének, varázsmesének nevezi a szakirodalom) képesek életre nevelni a gyereket, eligazítani őket a felnőttek bonyolult világában. A klasszikus és kortárs gyermekirodalmi műveltség elsajátítása párhuzamosan kell történjék, a pedagógiai gyakorlatban is egységesen célszerű a felnövekvő nemzedék irodalmi ízlés-és tudatformálásának szolgálatába állítani. Ma már az óvodapedagógus gyermekirodalmi műveltégéhez hozzátartozik a klasszikus gyermekirodalom ismerete mellett a kortárs gyermekirodalomban való tájékozottság is.  

Minket, Erdély pedagógusait az erdélyi gyermekirodalmi hagyomány is kötelez
Az erdélyi gyermekirodalmi hagyomány nemcsak azokat a múltban íródott értékes gyermekirodalmi alkotások összességét jelenti, melyek itt, Erdélyben láttak napvilágot, és melyek értékét, nagyszerűségét nemzedékek sora igazolta, hanem mindazokat a fórumokat (gyermeklapok, folyóiratok, másodlagos irodalom megléte stb.), melyek felkarolták a gyermekirodalom ügyét kezdetektől. A gyermekirodalom mindig is szerves része volt az erdélyi irodalmi műveltségnek. A Benedek Elek kezdeményezésére megalakult magyar gyermekirodalom kivívta presztízsét a két világháború közötti időszakban is, sőt az azt követő évtizedekben is megőrizte azt az irodalmi köztudatban. Sajnos ennek a gyermekirodalmi hagyománynak, örökségnek a rendszerezése még várat magára. Ma sem létezik egy átfogó, egységes rendszerbe foglalása, irodalomtörténeti, irodalomesztétikai feldolgozása
Sajnálatos tény, hogy igen kevés tanulmány, szakirodalmi munka foglalkozik a romániai gyermekirodalmi mai helyzetével is. A 90-es évek erdélyi gyermekirodalmát, ennek fejlődési vonalait igyekezett feldolgozni Végh Balázs Béla, aki a Babes-Bolyai Tudományegyetem nagyváradi kirendeltségének Óvoda és elemi oktatás pedagógiája szakának professzora. A szerző az erdélyi gyermekirodalom talán egyetlen jelenlegi kutatója. Ezt a hiányt igyekeztem pótolni nemrég megjelent tanulmányommal[ii], melyben a romániai magyar gyermekirodalom jelenlegi tendenciáit ismertetem.
Amikor az erdélyi gyermekirodalmi hagyomány iránti elkötelezettségről írok, akkor nemcsak a múltbéli és jelenlegi gyermekirodalmi alkotásokra, szerzőkre, gyermeklapokra, könyvkiadókra gondolok, melyek a XX. század évtizedeiben igen nagymértékben gazdagították az egyetemes magyar gyermekkultúrát, s melyek száma igen jelentős, hanem arra a gazdag népmesehagyományra is, amely híres erdélyi folklórgyűjtőink (Kríza János, Kallós Zoltán, Faragó József, Nagy Olga, Gazda Klára, Fábián Imre, Ráduly János) kitartó és elszánt munkája eredményeképpen látott napvilágot nyomtatásban az igen jelentős gyűjteményes kötetekben, és vált az egyetemes magyar gyermekkultúra forrásává. Az erdélyi népi kultúra, a történelmi Magyarország legarchaikusabb területének kultúrforrása, a leggazdagabb, legváltozatosabb, legszínesebb magyar népköltészeti hagyomány tárháza, a legősibb, így egyben a legértékesebb magyar kulturális örökség fenntartója. A romániai magyar gyermekirodalom a sajátosan gazdag erdélyi népköltés és a helybeli irodalmi hagyományok talaján indult fejlődésnek a XIX. század végén. Benedek Elek irodalomszervező tevékenységének köszönhetően Erdélyben akkor is a gyermekirodalom legjavát a legjobbak, a legnagyobb presztízsű írók, költők írták. És írják ma is. Az 1948-ban létesült Ifjúsági Kiadó munkáját 1969-től a népszerű Ion Creangă Gyermek és ifjúsági könyvkiadó folytatja, mely mesekönyveivel és művészi kiadványaival jelentős mértékben hozzájárult a gyermekek irodalmi műveltségének megalapozásához. Az akkori monopolhelyzethez képest mára lényegesen megnőtt azoknak az erdélyi kiadóknak a száma, amelyek- többek között- felvállalják a gyermekkönyvek népszerűsítését is.
 Az utóbbi tíz évben megjelent értékes gyerekkönyvek száma (A legjelentősebb kiadók: Pallas-Akadémia, Koinónia, Erdélyi Gondolat, Mentor, Erdélyi Helyőrség, Bookart, kiadók melyek, a klasszikus esztétikai, irodalmi értékek mentén megfogalmazott kultúraterjesztői programjukkal nagy szerepet vállalnak a mai magyar gyermekkönyvek terjesztésében) eléri a 150-et. Ez a szám sajnos nem jelent azonban fölényt az értéktelen, minden művészi igény nélkül íródott gyermekkönyvek széles piacával szemben. De az arányokat megvizsgálva, még mindig jobb helyzetben vagyunk a magyarországi gyermekkönyvpiachoz képest, ahol  - a legutolsó statisztikai adatokat tekintve - évente 800 gyerekkönyv közül, csupán egytizede mondható presztizsértékű alkotásnak.
A szóbeli hagyomány, gyermekfolklór, mese-és legendakincs, az elsődleges irodalom mennyisége és minősége, valamint a gyermekkönyvkiadás mellett a gyermekfolyóiratok igen nagy jelentőséggel bírnak egy-egy nemzet gyermekirodalmának fejlődési kritériumrendszerében. Az erdélyi gyermeklap-hagyomány az erdélyi magyar irodalmi életben két évszázados hagyományra tekinthet vissza (Gyermekbarát – Szilágyi ferenc szerkesztésében 1843-ban, majd a Fiatalság barátja  - Brassai Sámuel szerkesztésében 1851-ben) A két világháború közötti időszak igen nagy jelentőségű lapja, a Cimbora 1922-ben Benedek Elek kezdeményezésének köszönhetően indult útjára, melynek hasábjain az elszánt művelődésszervező pedagógiai, esztétikai, népnevelői, irodalmi elveit szerkesztői tevékenységében ültette át  a gyakorlatba. Méltó utódjaként 1957-ben indult meg a Napsugár (kisiskolásoknak, óvodásoknak vele párhuzamosan a Szivárvány), mely napjainkban Zsigmond Emese szerkesztésében 40 000 példányszámban szolgálja, támogatja a nemzeti önazonosság-tudat és magyarság történelmi, művelődési hagyományainak szellemében a gyermeknevelést. 
Örvendetes tény tehát, hogy a gyerekirodalom megőrzi és bővíti saját intézményeit Erdélyben: vannak folyóiratai, felkarolták a könyvkiadók, színházaink műsortervében állandósultak a gyermekelőadások, alaptantárgyként szerepel az óvónő- és tanítóképző főiskolákon, egyetemeken, olyan szakkönyvek és tanulmányok jelentek meg, amelyek az erdélyi magyar gyermekirodalommal is foglalkoznak, sőt egy-két konferencia is szerveződött ebben a témában.[iii]
Az előbb felvázolt évszázados hagyománnyal rendelkező értékes erdélyi magyar gyermekirodalom kötelez bennünket ennek a hagyománynak az ápolására, megőrzésére és továbbadására. Gyermekirodalom, mely oly sok remekművel gazdagította az egyetemes magyar gyermekirodalmat, ellátva egyúttal olyan sajátos célokat is, melyek egy kisebbségi gyermekkultúra sajátja (nemzeti identitástudat megőrzése).

Mit olvasnak pedagógusaink a mai gyermekeknek? Milyen műveltséganyaggal nevelnek?
2009 februárjától  romániai oktatásban évek óta zajló reformtörekvéseknek köszönhetően  új curriculum lépett érvénybe az óvodai oktatásban is, mely csupán a kereteket, az óvodai oktatás alapszerkezetét adja meg, ezzel még nagyobb szabadságot biztosítva az óvónő számára a tartalom kiválasztásában. Tudatában vagyunk-e annak, hogy mekkora felelősséggel jár ez a szabadság? És milyen feladatokat ró ránk, főiskolai tanárokra, akik a jövő pedagógusait képezzük? Rendelkeznek- e a jövendőbeli óvónők azzal a gyermekirodalmi műveltséggel, melynek birtokában képesek szelektálni, megválasztani azokat az esztétikai, pedagógia, lélektani szempontból értékes alkotásokat, melyek által a felnövekvő generáció megfelelő irodalmi, erkölcsi, esztétikai értékek birtokába jut, s amely segíti abban, hogy személyes kompetenciáját kibontakoztassa, s mely éppen ezért életre szóló nyomot hagy személyiségében?
Szinte közhely, hogy az irodalom megszerettetésére csak az a pedagógus képes, aki maga is szereti az irodalmat. Műértőkké, műélvezőkké csak úgy nevelhetünk, ha mi magunk is műértők, műélvezők, olvasók vagyunk. Szeretnek-e olvasni, olvasnak-e a ma pedagógusjelöltjeink? Hogyan nevel olvasóvá az a pedagógus, ha ő maga nem olvasó?

A gyermekirodalom mint tantárgy
A gyermekirodalom tantárgyat Romániában csak a tanítóképzőkben és a BBTE Bölcsészkarán tanulhatnak a hallgatók.  Iskolai tanulmányaim során így volt alkalmam nekem is a tanítóképzőben egy évig, majd az egyetemen két féléves tantárgyi modulban hallgatni a gyermekirodalmi előadásokat. A tantárgy oktatása iránti elkötelezettségem és mélyebb szeretetem azonban később kezdődött. Akkor, amikor édesanyaként személyes érintettségbe kerültem a gyermekkönyvekkel az esti meseolvasások által.
Egyetemünk tantervében is két félévben alaptantárgyként szerepel a gyermekirodalom, egy-egy félév jut tehát a magyar és az egyetemes gyermekirodalom feldolgozására. A heti egy óra előadás csupán arra elég, hogy a hallgatók bepillantást nyerjenek a klasszikus és magyar gyermekirodalom történetébe, sokszor a jelentősebb művekre is csak az említés erejéig jut idő.
Fontos szempont a művek kiválasztásakor a nemzeti, a történelmi és erkölcsi érték, valamint az irodalmi hagyományokhoz való igazodás. De nem hagyom figyelmen kívül a kortárs gyermekirodalmi tendenciákat, illetve azokat az értékes mai magyar gyermekirodalmi alkotásokat sem, melyek minőségükben az előbbi szempontoknak tesznek eleget. Természetesen ennek a tantárgynak része az erdélyi magyar gyermekirodalom is.
A gyermekirodalom tanításakor arra törekszem, hogy a hallgatók ismerjék meg a klasszikus és kortárs gyermekkönyv-írók életét, munkásságuk fontosabb állomásait, legyenek képesek a gyermekirodalmi művek kritikus megközelítésére és tudják azok értékeit közvetíteni az óvodás és iskolás korú gyerekek számára. Mindezek mellett célom, hogy fogékonnyá, elkötelezetté tegyem őket a gyermekirodalom ügye iránt, hogy kialakítsam bennük azt a kutatói beállítottságot, mely adott esetben egy-egy gyermekirodalmi probléma feltárását, megválaszolását, a gyermekirodalom fellendítését és terjesztését elősegítő programok kidolgozásához járulna hozzá.

Tanítok mint a gyermekirodalom és az olvasóvá nevelés kutatói?
A tudományos munka kutatás minden egyetem, főiskola alapvető tevékenysége. Mert ki más kutatná a gyermekirodalmat, ha nem az a pedagógus, aki a legjobb ismerője a klasszikus és a legújabb gyermekirodalmi irányzatoknak, legéberebb figyelője a kortárs gyermekirodalomnak? Mindez nemcsak a kutatói beállítottságon múlik, hanem azon a hozzáálláson, mely arra ösztönzi a jövő pedagógusát, hogy lépést tartson az új irányzatokkal, hogy ismerje a gyermekirodalom, és az anyanyelvi nevelés legkorszerűbb irányelveit, hogy akarjon folyton szakmai felkészültségében és tudásában megújulni, hogy tudjon olyan lehetőségeket keresni, melyek munkáját a tökéletesedés felé segítik, és hogy tudja ezeket az újdonságokat az állandóan változó körülményekhez és igényekhez mérten, a klasszikus nevelési értékeket is megőrizve munkájába beépíteni.
Főiskolánkon immár tízedik esztendeje irányítok szakdolgozatokat, főleg az anyanyelvi tantárgypedagógia valamely fejezetéhez kapcsolódóan. Természetesen egyetemünkön a végzős hallgatók a gyermekirodalom és az olvasóvá nevelés témaköréből is választhatnak államvizsga dolgozati témát. Örvendetes tény, hogy az utóbbi években megnövekedett azoknak az utolsó éves hallgatóknak a száma, akik a gyermekirodalmat és az olvasóvá nevelés kérdéskörét választják kutatási témául.
Jó lenne, ha ezek a tudományos dolgozatok, kutatások nem szükségből születnének, hanem elindítanák a leendő pedagógusokat a pedagógusi pálya megújítása, az oktatás korszerűsítésének útján. Mert minden pedagógus kutató a maga nemében, szakmai pályafutása során keresi, kutatja azokat az újító célzatú lehetőségeket, melyek munkáját eredményesebbé, hatékonyabbá teszik.
 Gyermekkel foglalkozni, a gyermekkultúrát terjeszteni, hangoztatta Benedek Elek, nem holmi kicsinyes feladat, hanem igen fontos kérdés egy társadalom jövője szempontjából. A gyermek potenciális értékhordozó, hiszen a gyermekkorban felhalmozódó értékek felnőtt korban kamatozódnak majd. A gyermekolvasó a jövő olvasója. A gyermekek találkozása az irodalommal „kulturális tradíciókon alapuló társadalmilag irányított folyamat”[iv]. És bizony „befellegzett annak az irodalomnak,  amelyik a saját olvasótáborát elfelejti felnevelni”[v]. Ennek alapján a felelősség azokra hárul, akik valamilyen formában részt vesznek, részt vállalnak a fiatal nemzedékek nevelésében. Olyanná válik a jövő társadalma, amilyenné mi, nevelők, a gyerekek által tesszük. Mert a „gyermek szeme a jövő tükre. Jaj annak, ki elhomályosítja” – figyelmeztetnek bennünket Juhász Gyula szavai.




[i] Bruno Bettelheim: A mese bűvölete és  a bontakozó gyermeki lélek, Corvina Kiadó, Budapest, 1985.
[ii] Makkai Kinga: Az erdélyi gyermekirodalmi helyzete, In: Korunk,  2010/5.
[iii] Végh Balázs Béla: Az erdélyi magyar gyermekirodalom vizsgálata, In: A gyermekirodalom változatai, Komp-Press Kiadó, Kolozsvár, 2007.
[iv] Táncz Tünde: u.o.
[v] Komáromi Gabriella: Epilógus, In:  Gyermekirodalom, Helikon Kiadó, Budapest, 1995. 

2016. február 17., szerda

Trendy vagy nem trendy?

Beszélhetünk-e a gyerekkönyvek divatjáról? Farkas Katával, az Erdély Tv Női szeszély című műsorának szerkesztőjével beszélgettünk a gyermekirodalmi trendekről.

Szellemi táplálékot a gyereknek!


Gazdag könyvkínálat tárul a könyvesbolt gyerekrészlegére betoppanó szülő elé, aki- nyilván-  a legjobbat szeretné megvásárolni gyerekének. Akárcsak a ruházkodási cikkek vagy az élelem kiválasztásakor, a szülő a könyvek terén is arra törekedik, hogy mellőzze a gyengét, mert a szellemi táplálék is minőségi kell legyen. De milyen a jó könyv? – teszi fel a kérdést Makkai Kinga magyar irodalom és pedagógia szakos tanárnő. Szerinte az, amely alkalmazkodik a gyerek életkori sajátosságaihoz.
A könyv mint játékszer
A pedagógus úgy gondolja, a tárgyakkal való ismerkedés időszakában már adható könyv a gyerek kezébe, azért, hogy szokja a lapozást mint cselekvésformát. Féléves kor környékén ez játéktárgyként jelentkezik a gyerek életében, így olyan anyagból készült könyvek kellenek, amelyek bírják a babrálást, a nyálazást, a rágcsálást, tehát lapozókat, textil- vagy szivacsos könyveket érdemes beszerezni. És mivel ebben a korban a mondókázásnakelengedhetetlen szerepe van, néhány ilyen gyűjteménynek is helye van a kisgyerekes házban. „Ezeket gyakran lehet velük mondogatni, mert ha eleinte nem is a szöveget, de annak ritmusát s a kísérő mozgást hamar megtanulják: auditív élményben részesül a gyerek, az ismétlés pedig biztonságot nyújt számára” – magyarázza Kinga.
 Ismerkedés a mesevilággal
Másfél éves kor után, amikor kinövi dajkanyelvet, a vers és a műköltészet veszi át a mondókák szerepét, illetve fokozatosan megismertetheti a szülő a mese világát is a gyerekkel: a rövid prózai alkotások, a történetek, aképeskönyvek korszaka ez. Két-három éves korig képeskönyveket olvashat a szülő a gyerekének. Ezekben a kép kerül előtérbe, a szöveg nagyon rövid, előbbiek mintegy mankóként szolgálnak a szövegértésben. A figyelem fokozatos növelésével, óvodás korra tíz perces mesét is képes végighallgatni a gyerek, tehát előkészíthető ezáltal az óvodai mesehallgatás időszaka.
 

Mennyiség helyett minőség
Nem kell sok könyve legyen a gyereknek – vallja az irodalom és pedagógia szakos tanárnő. Szerinte, ésszerűbb sorozatokban gondolkodni, mert minden este, meseolvasáskor egy ismert világba léphet be a gyerek. Ugyanannak a szereplőnek a viszontlátása nyújtja a biztonságot számára. Egy-két ilyen szereplő hónapokig vagy akár évekig elkíséri a gyereket. Példaként említi Marék Veronika Boribon vagy Berg Judit Maszat-sorozatát, a klasszikusok közül szerinte József Attila Altató és Petőfi Sándor Arany Lacinak című műveivel érdemes indítani, később pedig jöhetnek a terjedelmesebb mesesorozatok.
„Óvodás korban, a nemi identitás kialakulásának korszakában, a másság iránt kezd érdeklődni a gyerek, így Berg Judit Tündérváros-sorozata nagyon vonzó lehet számukra, vagy Marék Veronika Kippkopp- sorozata is megfelelő ekkor” – sorolja a lehetőségeket. Közben kitér arra is, hogy nincs szükség a sorozat összes részét megvásárolni a gyereknek, inkább tematikákban érdemes gondolkodni, például évszakoknak, élethelyzeteknek (betegség, születésnap, foglalkozások) megfelelően választani. Kinga úgy látja, ma már krízishelyzetek kezelésére is számos olyan könyv létezik, amelyeket mese formájában inkább elfogad a gyerek, például ha  haláleset történt a családban vagy orvoshoz kell menni, nem eszik jól a gyerek, rossz alvó, vagy még nem szobatiszta. Tabuk nélkül, őszintén és humorral tudnak a kortárs szerzők az említett témákról beszélni.
 

Klasszikus vagy kortárs?
A pedagógus nem kezeli dilemmaként a kérdést, szerinte mindkettőre szükség van. Egyrészt a mesék életre nevelő vagy lélekgyógyító, feszültség levezető funkciója a klasszikus népmesékben található meg. Míg a kortárs mesékben gyakran elmarad a boldog végkifejlet, a népmesék mindig jól végződnek, ami azért fontos, mert optimizmust ad a gyereknek. „Úgy nevelünk, hogy mindenre van megoldás, és megéri jónak lenni. Ez az erkölcsi realizmus korszaka, ami nagycsoportos óvodás kor után kezdődik, tehát ötéves kor után értik meg a népmeséket. Közben a kortárs mesék is nagyon kellenek” – hangsúlyozza Kinga.

A mai gyerekeket ezek nélkül talán nem lehet olvasóvá nevelni, mert megváltozott a mai gyerekolvasók igénye. Ha a nagyobbak példáját vesszük, a Harry Potter világsikere bizonyítja a legjobban, hogy a mai gyerek fantáziavilágban él.  A kortárs szerző történetei olyanok, amelyek a gyerek hétköznapi kis világáról szólnak, a gyerek könnyen megérti a szöveget.
Egymás olvasói ízlését alakítják
Második osztály körül a gyerekek már szégyellik, hogy még mesét olvasnak, komolyabb olvasmányokhoz nyúlnának. A legjobb váltás ebben a korban ameseregény. A klasszikusok közül a tanárnő A Négyszögletű Kerek ErdőA kis hercegMicimackóÓz, a nagy varázslóAlice Csodaországban címűeket ajánlja, vagy a kortársak közül Lakatos István, Szabó Magda, Kertész Erzsi meseregényeit. A pedagógus szerint egy harmadik vagy ötödik osztályos diák már meg tud birkózni egyedül is hosszabb szövegekkel. A fiai példájából kiindulva, Kinga elmondta, hogy a kiskamaszok inkább hallgatnak a kortársakra, tehát aszerint választják ki az olvasmányokat, amit a példaképnek tekintett barátjuk olvas. Kézről kézre járnak az osztályban jobbnál jobb meseregények.
 

Esztétikai ízlés alakítása
Kamaszkorig a szülő és a pedagógus választ könyvet a gyerek számára, épp ezért megsokszorozódik a szülő felelőssége, hogy mit ad a gyerek kezébe. A pedagógus azt javasolja, hogy kísérletezni is lehet, ha úgy gondolja a szülő, hogy egy adott olvasmány tetszene a gyereknek, ha az ellenkezője derül ki, akkor félreteszi az olvasmányt. Hiszen az irodalom szubjektíven hat, akár a művészet is: van, akinek tetszik egy bizonyos mű, van, akinek nem. Megtörténhet, hogy az illusztráció miatt utasítja el a könyvet. Az illusztrációk egyébként legalább annyira fontosak, mint a szöveg, mert ez az esztétikai ízlést alakítja, amivel nem születik, de erre is nevelhető a gyerek. Az olvasó egy időn túl észreveszi az azonos illusztrációjú könyvek közti kapcsolatot, vagy lehet, hogy illusztráció alapján választ magának újabbakat. Jó ötlet ilyenkor, ha a szülő magával viszi gyerekét a könyvesboltba, hogy kedvére válogathasson, ha már több példánya van otthon – ajánlja a pedagógus.
 

Példamutatás és kötődés
Az olvasóvá nevelést a pedagógiatanárnő úgy határozta meg, mint egy olyan mozzanata az életnek, amely az egymásra hangolódás folyamatának része: akárcsak az együtt játszás, úgy történik a közös könyvlapozás is. A szeretet kifejezésének egyik jele, hogy ölbe veszi az anya a gyermeket, mondókáznak, képeket nézegetnek: a jó anya-gyerek kapcsolat a feltétele az olvasóvá válásnak. Az esti meseolvasás egy idő után szertartássá válik. A gyerek úgy alszik el, hogy a meseolvasásra szánt perceket az anya csak rá szánta, ez a legszebb ajándék, amit soha sem fog elfelejteni. Ahogyan rögzíti ezt a pozitív gyerekkori élményt, felnőttként is keresni fogja a lehetőséget, hogy felidézze ezt, majd ő is ilyen szülővé váljon: amit kapott, továbbadja. A mese is olyan, mint a néphagyomány, örökség, olyan kulturális érték, kincs, amit tovább kell adni.

Megjelent a Nőileg Magazin áprilisi számában.

Beszélgetés az esti meseolvasás fölöttébb szükséges voltáról

Immár több mint 10 éves együttműködés eredményeképpen a Caritas Alapítvány marosvásárhelyi Korai fejlesztő és nevelő központjában ismét a gyeerekkönyvekről, az esti meseolvasásról beszélgettünk a kismamákkal. 





Köszönet mindenért Mezei Borbálának, a Központ igazgatónőjének!

Milyen könyvet olvasson a gyerek?




Megjelent a Magyar Közoktatás 2015. decemberi számában. Bővebben itt

A 21. Marosvásárhelyi Könyvvásár képekben - 3 nap több mint 20 gyerekprogram